ÖT HÉT HATása alatt

 (kanadai utikiszámoló)

 

a repülő hószánok között kószáltam, miután az

Ontarión landolt a Boeing és kiszálltunk jéghorgászni,

hólepte tájon, ólomjeges dombokon korcsolyázott

bérelt Chryslerem, Torontótól el, és vissza, ahol

mindennapos token vadászatot szerveztem ingyenes

távutaztatási fődíjért, színes emberarcok függönyét

tapétaként rögzítette szemem, a kakukkoló

utcasarkokon találkoztam a világtalansággal, azóta

velem járja a világot, a hockey múzeum Stanley

kupáját, a canoe kiállításon versenyző hajóegységek

győztesének adtam át, egyik délután emu tollas

cipőben csoszogtam a Casa Loma lovagtermén át, a

csupa-csillogó-csöves fürdőszobába, s onnan a

baldachinos ágyba, ahol megjelent anyaszűz

meztelenül az a lefüggönyözött ara, aki előző nap

mellettem ült a metróban, s akinek a trampli-

tornacipős, arabus barátjának neheztelő pillantásai

ellenére, sikerült mélyen a szemébe nézni, s mielőtt

még valami is történhetett volna, a lift a 32. emeletre

vitt, ahol irish coffee-t szürcsölgetve Dürer, Picasso,

Kassák, Rudnai rajzokat lapozgattam egy félasztalnyi

mappában, a desszert előtt, a második emeletre zuhant

velem a lift, a Pannónia könyvesboltba, ott négy órán

keresztül kígyózott a tömeg az  asztalomhoz, ahol

legújabb könyvemet dedikáltam, fáradtam dőltem le az

eszkimósátorban, eszkimó asszonyt vacsorázni,

vagyis udvariasságból megfeküdni, majd reggel

kutyaszánon az ottawai parlamentbe mentem, a

szenátus átszervezése után, ahol is az USA-t

Québechez csatoltattam, beültem a központi

könyvtárba pedikűröztetni, és e-maileket küldeni, itt e

nyugalmas környezetben, végre összeállítottam az új

Magyar Szörf Szövetség elnökségének listáját is,

aztán kedvem támadt benézni az alsó házba, tartottam

egy előadást Petőfi Sándorról, és elszavaltam angolul

az  ANYÁM TYÚKJÁT, hatalmas siker volt, a

vállukon vittek ki a teremből, egészen a reptérig,

 mintha megsejtették volna, hogy már kezdtem kicsit

unatkozni, s ezt hiperaktivitással kompenzáltam

ugyan, de lázrózsákat kezdett bimbódzni arcomon a

honvágy - ahogy az orvosaim fogalmaztak -, itt az

intézetben is jól megy a sorom, sokat meséltetnek

Kanadáról, mérlegre állítanak, libikókáztatnak,

gondolom azért, mert a főorvos úr azt mondta; csak

 kiegyensúlyozott állapotban engednek haza

                               ----------

 

                                                                                                     Tükörrepesz c. kötetből

                    

vissza