GYŐZŐ ÜNNEPE

Futár Győzőt, az ötletekben dúskáló, nyughatatlan világfit, rejtélyes módon szinte mindenki szerette a környezetében. A sosem hervadó jókedv, a sziporkázó szellem, nem engedett tüskét növeszteni, sem az elhagyott feleségekben, sem a mellőzött barátokban.

Halmozta az élvezeteket, de a kapkodás legkisebb jele nélkül. Megtervezve, és mégis laza könnyedséggel, tehetséges életrevalóként pörgette napjait. Hatvan éve, az év leghosszabb napjának reggelén született. Talán azért akkor, hogy legyen elég ideje jól körülnézni, megfelelő lesz-e az új környezet. Tíz, tizenöt évet is letagadhatott volna a korából, köszönhette ezt sportos életmódjának.

Egy nyári nap reggelén, a kedvelt társasági ember, kávészürcsölés közben, saját számítógépén minden családtagjának és barátjának kinyomtatott egy meghívót.

A meghívó egyenszövege a következő volt:

„Kedves Barátom!

Szeretettel meghívlak Szent Iván napjának éjjelére, szerény házamba.

Életem fordulópontjára érkezett, szeretném ezen ünnepi alkalmat Veled és szeretteim körében tölteni.

Kérlek, tisztelj meg jelenléteddel ezen egyszeri, és megismételhetetlen alkalommal. Az ünnepség pontban éjfélkor kezdődik, a befejezés tervezett időpontja 1 óra.

További információk a helyszínen, 0 órakor.

Szeretettel várlak.

Győző”

A levelek kézhezvételétől kezdve forrón égtek a telefonvonalak. A hozzátartozók, ismerősök egymást hívogatták, azt hitték, hogy csak ők maradtak le a hírről, amely Győző életének fordulópontját jelenti. Győző telefonja rögzítőre volt kapcsolva, de telített állapota miatt már új üzeneteket nem tudott felvenni. Ez gyakran megtörtént, mert Győző nagy utazó hírében állt, az év túlnyomó részében külföldön tartózkodott.

A felfokozott izgalmak azért is keletkeztek, mert eleddig Győző ugyan sokat változott jellemében, életvitelében, mégis igyekezett egyértelműen viselkedni, magatartása így általában kiszámítható volt. Most viszont csak találgatni lehetett mi ad okot az ünneplésre; nyugdíjazás, emigrálás, új házasság? Az időpont ugyan egybeesett Győző születésnapjával, de erről a meghívó nem tett említést. Persze, voltak olyan kíváncsiak, akik hívatlanul felkeresték a családi házat, de nem tartózkodott ott senki.

Elérkezett az ünneplés napja, estéje. A peremkerületi kis utcában már nem fértek el az autók, de a kései időpont miatt mégsem keletkezett közlekedési, vagy más zavar a környéken. Az emberek az utcán tolongtak, a kapu zárva volt, a kapucsengő nem működött. Volt olyan tapintatlan tolakodó, aki már egy órája várt a bebocsáttatásra. Közeledett az éjfél, sokan kezdték rossz tréfának vélni az esetet. De egyszer csak felgyulladtak a ház, a kert fényei, és a kapuban mosolyogva megjelent Győző. A tőle megszokott közvetlenséggel köszöntött egyenként mindenkit, s arra kérte az érkezőket, hogy fáradjanak a hátsó kertbe, ahol terített asztalok várják őket. Már a bejáratnál rázúduló kérdésözönt könnyedén elhárította; később megbeszéljük, rövidesen választ adok, és ehhez hasonlók.

Hamar megtelt vendégekkel a fás, bokros karéjú, erdei tisztáshoz hasonló kert, ahol Győző már korábban is tartott nagy mulatságokat.

A házigazda felállt a kert végében lévő fedett pódium szélére, zengő baritonján figyelmet kért, amit azonnal meg is kapott.

- Kedveseim. Ez a nap kerek évforduló, születésem napja. Legyen ez a nap egyben újjászületésem napja is. Tegyétek nekem emlékezetessé ezt a napot azzal, hogy az elkövetkezendő egy órát a feltétlen őszinteség és a megbocsátás órájává avatjuk. Vegyétek kérésem a lehető legkomolyabban. Szeretnék mindannyitokkal külön-külön is szót váltani. Egy órakor újra a figyelmeteket fogom kérni. Addig is kérem, érezzétek magatokat otthonosan, vagy annál is jobban. A jelszó tehát; őszinteség, megbocsátás.

Sokan megnyugodtak, a rejtélyes est körüli köd feloszlani látszott. Bár egyeseket még nyugtalanított az egy órára tervezett újabb bejelentés. Kellemes, régi slágerek szóltak, a kert rossz akusztikája miatt elviselhető hangerővel. Néhányan szorosan összefonódva táncoltak, főképp azok, akik a kötelező viziten már átestek. Mintegy mozgó labirintus vonal, kirajzolódni látszott a vendégekből álló sor, kezdőpontján Győzővel. Az ünnepelt jól gazdálkodott az idővel, így néhány perccel egy óra előtt befejezte az audienciát.

Akkor töltött magának egy pohár italt, és elfoglalva szónoki helyét újra figyelmet kért. Hangja magabiztos, bársonyosan artikulált volt.

- Engedjétek meg, hogy megköszönjem nektek ezt a felejthetetlen órát. Elérkezett a búcsú perce. A most elkezdett párbeszédet szeretném folytatni veletek. Ehhez rövidebb-hosszabb ideig várni kell. Én mindenesetre előkészítem a következő találkozót is. Bízom abban, hogy a körülmények jelentősen javulnak majd. Az általatok is jól ismert, csillapíthatatlan kutatási vágyam most merőben új irányba szólít. Ürítem poharam rátok, kedveseim.

Majd fejével intett a sötét háttérben várakozó feketeruhásoknak, akik egy hosszúkás, nagy fémdobozt helyeztek el az emelvényen. Győző a zsebéből egy piciny tabletta félét vett elő, felnyitotta a fémdoboz tetejét és beleült. A tablettát szemlehunyás mellett a szájába helyezte, karjait felemelve szimmetrikus mozdulatokkal búcsút intett. Eztán még egy pillanatra felnyitotta szemét, mosolyogva végig hordozta tekintetét a vendégseregen, majd nyelt egyet, közben hanyatt feküdt, és magára csukta a doboz tetejét.

A döbbenet panoptikummá változtatta a kertet. Csak a gyászhuszárok mozdultak.

Ünnepélyes lassúsággal felemelték a koporsót, amelynek oldalára egyetlen feketebetűs szó volt írva; HALÁLKOZUNK .

Prózaliget c. kötetből

vissza