A legszebb verset kellene írnom
de idegen kacatok a szavak
meghasadt metaforák fojtogatnak
emlék-kígyók marnak
fölvillanó képek áramában remegek
A legszebb verset kellene írnom
borzongató szépet
sziporkázóan pezsgő dalt
de már elvirágoztak a szavak és
én kevés vagyok az elmondhatatlanhoz
A legszebb verset kellene írnom
Hozzád méltót
megszólítva névtelen érzelmeket
de gyászol a katarzis
hasztalan búcsúzkodik a remény
A legszebb verset kellene írnom
a zuhanás pillanatában
kőnél tömörebb csöndben
megígérni Neked
hogy túlélem a fölfoghatatlant
Vershatalom c. kötetből