A holnap kapui
A
mindmáig elhessegetett temető
betolakodott
rideg reggelembe
a
sírásó már térdig áll a földben
mint
aki már ide született
s
az évekkel együtt mélyedve
egyben
önmagát is eltemeti
bejáratot
váj valami távoli
dimenziótlan
létbe
bizonytalanul
szólok hozzá
-
holnap Édesanyám ide…
bólint - ma még másikat is ás?
-
amennyit kell – mondja
tenyerébe
köp
néhányat
röppen a lapát majd
megpihen
mosolyog
- sok a fiatal manapság
az
ott öngyilkos amaz motorbaleset
talán nyugtatni próbál?
-
vigyázzon ott van Nagyapám
s
fölötte Nagyanyám
ha ott van egyáltalán
-
ne aggódjon tíz év alatt
egy
métert süllyedtek
ha
roppan már meg is állok
a
roppan szó belémhasít
gyorsan
búcsúzom
-
akkor holnap…szép napot
-
önnek is – mondja derűsen
lábaim
indulnak retúrút
egynapi
járásra a pokol
Vershatalom c. kötetből