EGY KÖNYVBEMUTATÓ MARGÓJÁRA
(
s ha már hamulékony portünet e kórtünet
lehetne belőle már egy feltámadó kortünet
s ha már portünete hamulékony kortünete
megörvendeztetett minden egyes fejezete
és mert sírba-nevetve gondot-felejtve voltam
csillagot láttam így megérte hogy ott voltam
ha múlékony a pillanatnyi hamulékony por
oly illékony mégsem lehet mint a kor akkor
lángja-füstje lecsapódva tiszta fehér korom
köszönőhangon visszacseng a lábnyomom
Szőnyi Bartalos Mária
Budapest, 2004. május 12.