ÖREG ÍRÓ

Már se kávé, se cigaretta.

Hajnal hunyorog a leeresztett

redőny résein.

Reggelt rotyog a szükség.

Tétován topog az agg,

a rituális térben.

Csak a telefon

lyukasztja át az

örök tél börtönét.

- Tudod, a hó pokol nekem – dohog a

tollforgató.

- Tűztorkú nyár van - perel a papagáj.

Könyvfalak, karosszék,

asztal, írógép,

alkot(l)ó kellékek.

- Gyere lexikonom, hadd nézlek,...

ma is benne a nevem!

Ma megrázom a

Pegazus sörényét,

egész jól vagyok,

de egy kis masszázs

- az urológián -,

jó volna tán,

nem fájna úgy

a prosztatám.

Mi is legyen a címe?

Előbb felhúzom az

ingaórát, s, ja

az ó-t az írógépen,

előbb kicserélem,

meg a nyugtatót is

elfeledtem,...mitől is

ment el a kedvem?