Mesteremberek

In Memoriam Kassák Lajos

Mi nem vagyunk a szellemi elit, se szobor idolok, se nyeretlen

celebek, vagy mi több kilosztárok, és a média fregoli hősei

sem vagyunk, de ha kell, vagyis, ha a főnök azt parancsolja,

akkor gázosok, festők, kőművesek, villanyászok vagyunk, de

voltunk már klímások, naplopók, jobban mondva; szolárosok,

búvárok és alpinisták is, a magunk halott mását is eljátsszuk,

hisz munka az is, pénztermelő. Kreatív színtársulat, csupa

komédiás, de az igazi mester a főripacsnok, aki minden nap

rendezi, eladja a műsort, s csak ritkán derül ki, hogy minden

csak mű volt. Mű szakik mű szerszáma alkotta mű remek,

illékony, akár a képzelet.

Bontásban vagyunk nagyok, az építésre rendre nincs időnk,

mert az új munka fénye felragyog. Felhőt karcol, vasdaru

száll az égen, hideg üvegfalak temetik az iroda hadakat,

bámuljuk a munka szünetében, állványbálvány előtt

térdepelnek a még megmaradt terek, új vér serken, patakzik,

böffen a nyomornegyedek csatornáiban.

Nyitott csapat, fogékony az új húsra, elhagyott asszonyra,

búsra, virgoncra - új szeleket fogva, kibontva vitorlásunk

grósza, foka - jöhet vígözvegy, szomorú szingli, ha hiányos is

a foga.

Új hatalmak szívesen keverednek régi tündökléssel, új hitek,

próféták, drogok, blogok, hivatásos boldogok lepik el a

várost, s már most tudják, mi lesz nekünk jó holnap, s az

agyak már többé nem bomolnak szét, fölvetítik az új, vágyott

lelki békét, a soha világ végét.

Parnasszus 2010 Ősz

vissza