Imreh András

Alkalmi rekviemek

(P. Papp Zoltán: Tükörrepesz)

Jó cím a TÜKÖRREPESZ. Elvontan is, meg P. Papp Zoltán negyedik kötetének címeként is. Eszünkbe juthat róla Géher István alapvető Shakespeare-sorozata, a Tőkörképünk 37 darabban. A TÜKÖRREPESZ is hasonlót, a világ és az én töredezettségét fejezi ki. De túl ezen, van benne valami fenyegető, valami veszélyes is. A szétrobbanó tükör darabjai, ahogy a gránát repeszei, súlyos sebeket okozhatnak.

De ugyanígy az alvó repeszdarabok is. Aki tapogatja, forgatja őket, csontig vághatja a kezét.

Márpedig P. Papp Zoltán mást sem csinál, mint tükörrepeszeit rakosgatja.

Talán a leginkább tetten érhetően a kötet első ciklusában. Ennek címe VISSZFÉNYES MÚLT. A nosztalgia és a halál ciklusa. Rekviem barátért, főnökért, történelmi személyiségért, fűért-vadvirágért-csigáért (CSAK A FÜVET NYÍRTAM) - meg elmúlt estékért, nyarakért. A kötet egészére jellemző köznapi, csak nagyon ritkán emelt nyelv talán itt, a könyv elején kényszerül legkevésbé iróniára. P. Papp egyik legnagyobb erénye, hogy költői szóalkotásai, amiket szívesen alkalmaz, egyáltalán nem ütnek ki a köznyelvi környezetből.

Ahogy duzzadt

vitorlája zúgott

a rekviemszélben

- írja a SZÉLJELZŐben. Fel nem merül, hogy a „rekviemszél" szót valószínűleg korábban még soha nem írták le, annyira természetes - ha a versben egy szörfözőt gyászolnak. Amúgy a gyászoló is szörfös, ahogy ez a BÚCSÚ NÉLKÜL című versből kiderül. Ez a kötet egyik legkiemelkedőbb darabja: ökonomikus, visszafogott, de profundis bariton.

Néhány vers, a gúnyolódó, csipkelődő darabok között különösen váratlanul, igen komoly, már-már eksztatikus hangon szólal meg. A váratlanság érzetét csak fokozza e hangütés viszonylagos ritkasága. Pedig ez a hang P. Papp egyik legvonzóbb hangja. Ilyen sorokat produkál:

Csak addig

állhatsz a kirakatban...

... míg tűröd

a pillantások porát.

(Kirakatban)

Vagy később:

”Csak a kandalló fakó

hangjait figyelem".

(Erdő mélyén)

P. Papp repeszeit alaposabban szemügyre véve alighanem meg kell állapítani, hogy egy impozáns lakás több tükre tört itt össze. A kötet ciklusai tematikailag, de főképp hangvételüket tekintve eléggé különbözőek. A negyedik ciklus alkalmi versek, az ötödik részint versélmények alapján írt versekből, részint műfordításokból áll.

A második ciklustól kezdve érezhetően felerősödik az irónia (elsősorban nyelvjátékok formájában), egy-egy visszás jelenség leírása erejéig megjelenik a szatíra (HITIMITÁTOROK, ÖREG ÍRÓ, SZERZŐI EST). MÍg az első ciklusban fel-felbukkanó irónia nyilván elsősorban egyfajta önvédelem funkcióját tölti be, később inkább a játékosság, a frivolitás dominál.

A nyelvjáték ingoványos terület: ha nem elegáns, ha nem könnyedén előadott, ha érződik rajta az erőlködés, meghal, mint az elrontott vicc. P. Papp jó szójátékai ülnek. PI. a (H)EPIGRAMMA, amely teles terjedelmében így szól:

Az életbe könnyű belehalni,

a halálba nehéz beleélni

magam.

Igaz, a halálba egyszer beleélek,

halálom szüli az öröklétet,

ha van.

P. Papp erőlködés nélkül képes elérni azt, hogy a vers, a maga által meghatározott szabályok alapján, kis területen, lapidáris igazságokig jusson el. Ilyen az „ami biztos, az a gyanú" (A TAGADÁS MÁMORA) és az ALKALMl DEFINÍCIÓ:

A költészet - vulkán,

amint kirobban, körötte fölég a táj,

mikor szunnyad, óvatos tisztelet övezi,

ha rég kihunyt, megközelíthető.

Az alkalmi darabok közül is azok az erősebbek, amelyek egy-egy prózai szituációt írnak le köznapi nyelven, de nem fecsegően. Ilyen a PRÓZA>VERS.

(PoLíSz 2003. dec. – 2004. jan.)

Főlap