|
P. PAPP Zoltán
FÉNYFORDULÓ
A költő harmadik verseskönyve is
tipikusan Papp Zoltán-i versek foglalata. E tipikusság karakterjegyei pedig
a következők: magánérzelemből világérzetet "növeszt" a költő;
nem idegen tőle a tágan értelmezett epikum, a mesélés; szereti a
játékosságot, a tréfát, a nyelvi-stiláris leleményeket; olykor
szándékoltan költőietlen. Például a Bűnrügyek ciklus versei éppen
ilyenek: egy iskolai óra képéből bontja ki a koszovói dráma véres
látomását (Koszovói hospitálók), groteszk víziót fest az utolsó
atombomba temetéséről (Az ártatlan szörny temetése), lehangoló,
sőt riasztó tablóját adja a - szó szerint - bűnös városnak, Budapestnek
(Fővárosi kórisme). Az olvasó már-már rásütné P.
Papp Zoltánra a költőietlen témák
szabados megverselésének bélyegét, amikor szembesülnie kell a költő
közügyi elkötelezettségével. Szinte a 20-as évek expresszionista hangú,
agitatív célú "plakátverselését" idézik a közgondokat
újrafogalmazó darabok (Írász, költész; Aránytévesztők; Porszobor
stb.), mindemellett remek formaérzék jellemzi verseit (Nagy hóesés;
Csepeli dal; B. Cs. stb.). P. Papp Zoltán
számára minden elébe kerülő, őt megragadó dolog - verstéma. A költői
hivatás ősi formáját műveli: a világot akarja versbe venni, hogy
fölhívja a figyelmet a világ bajaira. Ám mindezt nem igazán komolyan
teszi, inkább öniróniával, groteszkséggel, tréfával, könnyeden, sokrétű
stílusvariációkkal, vállalt apoézissal. Hangja csak akkor lágyul el,
melegszik át, ha szeretteiről beszél Önkéntes könyvárus). A
könnyed versek igényesebb grafikai anyagot, finomabb illusztrációt
érdemeltek volna. - A játékos versek olvasói fogják örömüket lelni a
kötetben.
* * *
|