Entrópia

 

 

Minden nap születésnap

felsír szememben a fény

búcsúzom a vér zúgásától

tengeranya ölelésétől

kötelességtudón folytatom a partra vetett

hajótöröttek túlélő versenyét ami nem más

mint topogás e velejéig érthetetlen világban

ahol egyszerre van jelen a

szorongás mérge a méreg agressziója az

agresszió szorongása az agresszió mérge a

méreg szorongása a szorongás agressziója

minden nap születésnap

s mindennap csodálkozom magamon

miért nem ordítok torkomszakadtáig

hisz a teremtés nagyon el van szúrva

ha csak így születünk újra

de köröttem mindenki csendes

teszi a dolgát nohát akkor lakatot a számra

mert a teremtő így szánta

„majd holnap” szokta mondani postásunk

ha levelet várunk

majd holnap

talán

lehet

esély

ne félj

nem vagy egyedül

biztatom magam

bár a holnap megannyi holnap

már oly messze van

 

Vershatalom c. kötetből

 

 

vissza