Kicsi Sándor András

A limerick bajnoka

Minden egyes embert, különösen pedig a művészt, sajátos személyiségjegyek egészen egyedi társulása jellemez. P. Papp Zoltánnal most mint ötödik kötetével (Hamulékony portünet) jelentkező, nagyon ironikus és önironikus költővel találkozhatunk. Akik személyesen ismerik, tudják, hogy kenubajnok volt, ma is aktívan sportol, Pilinszky, Van Gogh és Mozart rajongója. (Szentkuthy Miklós annak idején a képtelen távolságokat úszó Maupassant-ban rajzolta meg az atléta-művész ideáltípusát.)

Az újabb magyar költészet sodró lendületében elsősorban azok tudnak megmaradni, akik alapvető személyiségjegyeik megőrzése mellett folyamatosan képesek lírai mondanivalójuk közzétételére, s nem riadnak vissza attól, hogy hol szabadverssel, hol különös formákkal jelentkezzenek.

Az egyéni hangú, s némi elvágyódást kifejező kortárs magyar költők körében meglehetősen népszerűek a pár soros idegen formák: míg jelentős részük a japán sztenderdnek csak többékevésbé megfelelő haikukat szerez, P. Papp Zoltán angolszász orientációjával inkább az ötsoros limerickben remekel:

ÍR ÚR

Különc egy város Limerick,

voltam ott óráig-ideig.

A nők fara, melle

uraknak még kell-e,

ha csak a verslábat figyelik?

E tipikusan nonszenszet kifejező forma Torda István rögtönözte lexikonbeli bemutatása (1992) a következő:

A limerickvers, úgy tűnik,

Tán Edward Lear úrtól származik.

Két rövid, két hosszú sor benne,

Mint e műben, úgy rímel össze.

Mögöttük pedig ballag az ötödik.

Nos, kitartó atlétának kell lennie annak, aki e magát a versformát és ezúttal triviális mondanivalóját magával a formával kigúnyoló alkotás után limericket mer írni - az idézett könnyedséggel. Az „a a b b a”" rímképletű, laza, jambusokkal kevert hangsúlyos, anapesztikus, két- és háromlábú sorokból álló strófa alig kötelez valamire. Az első sorban illik személy- vagy helységmegjelölést elhelyezni, s a magyar adaptációik úgy természetesek, ha úgynevezett szimultán megfeleléssel, ütemhangsúlyos lejtésűek.

A mindannyiunkat fenyegető bizonytalanság, a csábító depresszió lidérce P. Pappnak csak egy-egy versében kísért: a kötetet egy érett költő bölcs derűje jellemzi.

Megjelent:

KÖNYVHÉT IX. ÉVF. 3-4. szám, 2005. FEBRUÁR

Főlap